Félév után először jártunk emberek között

A tömeget a koronavírust megelőzően is kerültük, de fél éve tartó önkéntes karantén után múlt pénteken szerettük volna érezni azt, hogy az emberek nem harapnak, mert mindenkin “szájkosár” van.

Volt idő, amikor felváltva jártunk a különböző társaságokba, bulikba és a koncertekre. Ahogy minden embernél, nálunk is eljött a “lecsillapodás” időszaka, amikor már kevesebb időt fordítottunk az efféle szórakozásra. Előbb-utóbb minden ember elkezd kimaradozni a bulikból, részben azért, mert másnap a munka miatt korán kell kelni, részben pedig mert megtalálja élete párját.

Mi viszonylag hamar megtaláltuk a “másik énünket”, a munkánk pedig szinte a kezdetektől fogva közös volt és speciális. A távmunkának az előnyei mellett vannak óriási hátrányai is. A legrosszabb talán az, hogy a teljesítményed után kapsz fizetést, ami arra ösztönöz, hogy reggeltől estig csináld.

Csináltuk. Ennek eredményeképpen nem tudtunk akármikor sörözni menni a haverokkal mint azelőtt, hisz már voltak közös terveink, amiket meg akartunk valósítani. Ezt a mégtöbb és mégtöbb munka árán tehettük csak meg. Míg mások buliztak, mi akkor is dolgoztunk. Elég kellemetlen volt, hogy mindig a munkára hivatkozva utasítottuk el a baráti meghívásokat, de nem tehettünk mást.

Végül a nagy hajtás rosszullétekhez vezetett, ami teljes életmódváltást követelt. Mindketten leszoktunk a cigiről, biciklire pattantunk és vidékre költöztünk. A munkánk csak részben változott, a rengeteg feladat közül leépítettünk néhányat, de minden más ment tovább. Aztán jött a világjárvány…

Már az első erről szóló hírek ideje alatt önkéntes karanténba vonultunk, amihez itt gyakorlatilag vírus sem kell, hisz zártkertben vagyunk, ahol a madár se jár. Ez az elszigeteltség, azonban nem engedte “belülről látni” a jelenlegi helyzetet. Egyre zavaróbb volt, hogy mindenki rutinszerűen hordja a maszkot, mi pedig “nem tudjuk, hogy kell”, mert hónapok óta ember közelében sem voltunk, nemhogy egy áruház közelében…

Amikor már hivatalosan nem volt veszélyhelyzet (és reméljük már nem is lesz!) erőt vettünk magunkon és bevetettük magunkat a mélyvízbe. Fél év után maszkot húztunk és felszálltunk a vonatra. A fenti videóban az ekkor szerzett tapasztalatainkról beszélünk.

A szervízzel teljes mértékben meg voltunk elégedve, őszinte szívvel ajánljuk mindenkinek: Rent a Cruiser Bike Velence

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest