Hogy mi az a gazdasági válság? A jelentését megtalálod a WikiPediában. Mi azt szeretnénk elmesélni, hogy jutottunk egyik világválságból a másikba és azt boncolgatjuk, mi kell ahhoz, hogy vége legyen.
2008-ban a gazdasági válság következményeként elbocsátottak minket arról a munkahelyünkről, ahol előtte 5 évig dolgoztunk. Ez egy olyan nyaralásból hazatérve történt, aminek költségeit jócskán alábecsültük, ezért az utolsó fillérig lenullázva szembesültünk azzal, hogy már nincs munkánk. Egyikünknek sem. Ezután sokáig nem tudtunk sehol elhelyezkedni. Alkalmi munkákból próbáltunk éldegélni, miközben hobbi weboldalakat működtettünk. Ez napi szinten éjfélig, hajnalokig tartó otthoni munkával járt, amiért nem járt fizetés. Olyannyira hittünk a céljainkban, hogy pénzt és rengeteg időt belefektetve tettük a dolgunkat, még a nélkülözéstől sem riadtunk vissza.
Akkor egy önkormányzati bérlakásban éltünk, a történtek miatt a kilakoltatás széléről evickéltünk vissza. Az akkori igyekezetnek, a fizetés nélküli és/vagy teljesítménybérben messze alulfizetett munkának 2011-ben megfizettük az árát. A közel egy éven át tartó kimerült állapot után 2014-ben szembesültünk azzal a ritka, gyógyíthatatlan betegséggel, amivel együtt élünk. Ugyanebben az évben egy szülőt is elvesztettünk. Ez már túl sok volt, ezért 2015-ben egy jobb élet reményében vidékre költöztünk. Az otthoni munka és a madárcsicsergésben bővelkedő kerti munka jól harmonizálnak, itt majd új életet kezdhetünk, gondoltuk…
10 évvel a 2008-as válság után
Több mint tíz év telt el, de mi még mindig kitartottunk a saját elképzeléseink mellett. A kitartó munkának nem csak ára van, hanem gyümölcse is: 2019-ben vállalkozóvá váltunk, amire nagyon büszkék voltunk. A következő év elején már 2020-at írtunk, majd a covid két éve következett. Még ezt is kibírtuk. Csapvíz nélkül, fürdőszoba nélkül, rántotthús sztorikhoz hasonló múlttal a hátunk mögött de hittünk abban, hogy egyszer végre jobb lesz, hiszen azért vállaltuk a nélkülözést és azért dolgoztunk éveken át olyan elhivatottan.
2022-ben megszűnt a KATA adózási forma. Ezzel az álmaink, a jelenünk és a jövőnk is megkérdőjeleződött. A saját magunk által létrehozott vállalkozás annak ellenére, hogy szerencsétlen időben, alig egy évvel a covid előtt indult, mindent túlélt és virágzott volna, de egy újabb világválság ismét térdre kényszerített minket. A világ ezután teljesen a feje tetejére állt. Drágulások, háborúk és az időjárás is kiszámíthatatlanabb, mint valaha. Kibírtuk, alkalmazkodtunk és még többet nélkülözünk. Amikor elvesztettük a munkánkat, kerestünk másikat. Mindig talpra álltunk.
De az egyre növekedő társadalmi egyenlőtlenség egyre jobban ellehetetlenít mindenkit. Gazdagot és szegényt egyformán. Minél inkább egy irányba folyik a pénz, annál inkább tornyosul és elharapódzik a magány. A gazdagnak pénze van, a szegénynek ideje, de a kettő soha nem találkozik. Azért szar a világ, mert mindkét oldal ellenségként tekint egymásra. De nem csak szegények kontra gazdagok, hanem kutyások kontra macskások, pestiek kontra vidékiek, stb. Pedig mindannyian emberek vagyunk és ugyanazok az érzések hajtanak minket, csak közénk áll a kurva pénz. Amíg nem ébred rá mindkét oldal arra, hogy szükségünk van egymásra, addig nem jön el a változás!
Rendszerváltásba születtünk és két világválságot éltünk meg, de nem adjuk fel! Ha lehet egy kívánságunk, akkor azt kérjük, hogy te se add fel, mert mindaddig, amíg hiszünk egymásban és a céljainkban, addig az álmaink elérhetőek!