Kolbász és kenyér a rock koncerten

Amikor az ember fiatal, sok őrültséget csinál. A ’89 előtti időszakot hátrahagyó kilencvenes években ráadásul mondhatni “mindent lehetett” Nálunk ezek többnyire ártatlan, de annál emlékezetesebb események voltak.

Annak idején a PeCsába mentünk valamilyen rock koncertre. Gyakori volt, hogy összedobtuk a pénzt valakikkel a kajára, vagy megkínáltuk egymást azzal, amink volt. Nem volt még ilyen elterjedt a fagyasztott pékáru, vagy a gyros. Általában jóval a bulik előtt találkozott a banda, mert szerettük egymás társaságát. Ekkor többnyire ettünk egy-egy retro melegszendvicset a rock klub felé menet valamelyik utcai street food-ban, vagy ha odafelé nem, akkor a rock klub büféjében. Előfordult, hogy élelmiszerboltban vásároltunk kaját, ekkor zsömlét, párizsit és sört vettünk.

Történt egyszer, hogy a közeli non-stop üzletben nem volt zsömle, csak kenyér, ezért a barátaink (Szia Timi!) kénytelenek voltak kenyeret venni. Az már homályos, hogy a rúd kolbász kié volt, de mindegy is, mert osztoztunk rajta a többiekkel. Akkoriban többen táskával jártak a bulikba. Divat volt a szimatszatyor és a málhazsák, vagy a klasszikus hátizsák is. A kenyérnek tehát adott volt a helye, de a kolbászt már homályos, hogy miért Thomas vágta zsebre.

Szóval volt egy rúd kolbász is aznap este, amit Thomas mindenféle csomagolás nélkül rakott be a bőrkabátja belső zsebébe. A kabátot kolbászostúl beraktuk a ruhatárba. Azt terveztük, hogy a buli után belakmározunk a kolbászból, ezért a koncert ideje alatt többször felmerült, hogy vajon megvan-e még a kolbász, nem-e kívánja meg valaki?! Ebből szállóige lett és megszületett belőle az Ossian: Szenvedély c. dal refrénjének átirata: a “kolbász és kenyér”…

Szenvedély, erősebb néha az életnél
Földre súlyt vagy égig ér
Korbács és kenyér

Részlet az eredeti dalszövegből | Ossian: Szenvedély

Süteményt már sétáltattunk azóta a kertben, sőt külföldön is volt rá példa, hogy egy görög sütivel szó szerint túl messzire mentünk, de kolbász ilyen jól még sosem érezhette magát egy rock koncerten! Végül senki nem harapott rá helyettünk, a kolbász épségben megúszta, de ezen a sztorin néhányan még ma is röhögünk…

Vidékre érkeztünkkor szomszédaink nagyon kedvesen fogadtak minket. Rendszeresen megkínálatak a zöldségből és gyümölcsből, ami nekik többlet volt. Amikor jöttek az unokák, kaptunk a saját készítésű csoki tortából és kolbászból is. A másik kedves szomszédunk megélezte a kerti szerszámainkat és ő a saját készítésű kolbászából.

Szívesen olvasnánk hasonló, kilencvenes évekbeli történetedet! Ha van ilyen, írd le nekünk egy kicsivel lejjebb a hozzászólásoknál! Előre is köszönjük! =)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Pin It on Pinterest