
Gyermekkorunkban az ugrálókötelezés nem volt több egy egyszerű játéknál. Felnőttkorban az ugrókötél fogalmát teljesen elfelejtjük, a kilómanók pedig mindent megtesznek azért, hogy ne is jusson többé az eszünkbe.
Az ember alig egy évszázadot kap arra, hogy számára megfelelő életet éljen. Látszólag mindenkinek más az igénye, de valójában kívül-belül egy anyagból vagyunk gyúrva, csak másképp látjuk és másképp kezeljük magunkat. Gyermekkorunkban a játék jelentette számunkra a mozgást, ezért az mindvégig észrevétlenül volt jelen az életünkben.
Mindketten sok labdajátékot és más utcai játékot játszottunk a többi gyerekkel. Az ugrálókötelezés is egyike volt a kinti játékoknak. Csakhogy eljött a felnőttkor, amikor az ember már nem hurcolássza a „tesicuccot” az iskolába és edzésre sem jár, mint ahogy tettük egykor. Egyszercsak megérkeznek a kilómanók, akik észrevétlenül beépülnek a mindennapjainkba…
Kik azok a kilómanók?
A kilómanók undok kis szörnyetegek, akik ha nem figyelsz, könyörtelenül lopkodják a nadrágok gombjait és kisebb méretűre cserélik a ruháidat! Nasit raknak a bevásárlókosaradba, a szekrényeidbe, az íróasztalodra és még sorolhatnánk. Ebédnél alattomosan szednek még egy kanállal a tányérodba, vacsoránál pedig csupa nehéz kajára terelik a figyelmedet: főzős csatornára kapcsolják a tévét, a pecsenyéhez lapoznak a reklámújságokban, stb.
A nap végén az öledbe bújnak, mint aki jól végezte dolgát és te tehetetlenül nézed, hogy nő a számuk az öledben. Amíg csak ez a baj, bármennyi gonosz kis kilómanó szállt rád, könnyedén lerázhatod őket, mert ők a nyugalmat szeretik, nem szeretik a mozgást. Ha pl. futni, vagy biciklizni kezdesz, nem tudnak elég erősen kapaszkodni beléd, ezért lepotyognak rólad és új gazdát keresnek, akit bosszanthatnak. =)
Kilómanók ide, vagy oda, nekünk nem velük gyűlt meg a bajunk. Mi csak mozogni szerettünk volna, ha már a jelenlegi körülmények miatt kevesebbet tudunk kimozdulni. Az életmódunk az ülőmunka ellenére is rendszeresen mozgásra ösztönöz, de szerettünk volna valami többet, hogy az erőnlét se hagyjon el minket és a kilómanókkal se kelljen küzdenünk.
A kilómanók mindent megtettek azért, hogy otthont biztosítsunk számukra, de mi a nehezebb utat választottuk. Nem kértünk a kényelemből, nem haraptunk bele semmilyen „mézeskalácsházba” sem a kedvükért, ehelyett messzire mentünk, hogy saját talpunkra álljunk. Persze nem lehet mindig két lábbal a földön állni, kedvenc előadóink mindig arra bíztattak, hogy legyünk önmagunk, de éljünk a mának.
Így is tettünk. De a mozgásra szükségünk van. Az ugrálókötelezés egy teljesen szabadon, megkötések nélkül végezhető sport. Szinte bárhol ugrálhatsz, hisz az ugrókötelet bárhová magaddal viheted. A kilómanók ezt a sportot sem szeretik, ráadásul állítólag ez a sport minden izmodat megmozgatja. Egy biztos: felnőtt korban gyakorlat nélkül elsőre elég fárasztó, de a rövidke mozgás jól eső érzés és az ugra-bugra száma bármikor növelhető.
Mindig vedd észre, ami „neked szól”! Ez a cikk sem jött volna létre, ha nem válogatjuk meg a kedvenceinket és nem követjük őket a közösségi médiában. Kedvenced bárki lehet, aki épít és nem rombol téged!