Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy fa. Telt múlt az idő és a fa csak cseperedett és cseperedett. A fának gyermekei születtek, amit „a nagy könyv” szerint ki kell vágni. Szerintünk nem…
Amikor a belváros épületeinek útvesztőjéből vidékre kerül az ember, minden fűszálat értékel ami zöld. Így történt, hogy megmentettünk több kidobásra szánt tuját, megtanultuk, miért nem célravezető a permetezés és hogyan kell többet csinálni azokból a növényekből, amik különösen kedvesek nekünk. Persze mindeközben kihívások sorát gördítette utunkba a vidéki (zártkerti) élet, de mindig nyitottak és kíváncsiak voltunk, ezért semmit sem éltünk meg borzalomként.
Ilyen volt pl. amikor a sárgabarackfa feladta a küzdelmet és minden akaratunk ellenére ki kellett „vágni”. Azelőtt és azóta sem vágtunk ki másik fát, máig az sem teljesen tiszta, hogyan is kellene ezt csinálni mezőgazdasági gépek nélkül. A kíváncsiság azonban hajtott minket, ezért nekiálltunk a lehetetlennek és összesen kb. 6 óra alatt, puszta kézzel vágtuk és döntöttük ki a sárgabarackfát.
A sárgabarackfának a kivágásakor voltak „gyerekei”, az ún. vadhajtások. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtuk az egyik kicsit és elültettük. Hogy mi lett belőle, azt a videóban mondjuk el.