Aki június elején a kerékpárt választotta, vörösszőnyegen érkezhetett a Velencei-tóhoz. A BUBA Kajászó-Velence szakasza épp egy éve lett átadva, azóta háborítatlan a növényzet ezen a vonalon.
A táj eddig is gyönyörű volt a bringaút mentén, hiszen a sárga nap és a kék ég alatt a távolban a zöld legkülönbözőbb árnyalataiban pompázó hegyek-völgyek váltják egymást, miközben arany búzatáblák és különböző színű szántóföldek mentén haladunk a várva várt Velencei-tó felé. Június elején ismét bejártuk a Kajászó-Velence szakaszt, ezúttal oda-vissza bringával mentünk.
Itt külterületen mindig izgalommal várjuk, hogy a közeli szántóföldek vajon milyen színekben fognak pompázni, hiszen minden évben mást vetnek a földeken, ezért a táblák színe évről évre változik. Habár az aszfalt és a kavics kezdeti szürke színein túl idén a BUBA kerékpárút mentén rengeteg új színt fedeztünk fel, most volt egy szín, ami sokunk számára emlékezetes marad.
Az út jókora szakaszának mindkét oldalán úgy piroslottak a pipacsok, mintha egy rangos esemény vörös szőnyegét terítették volna le elénk. Ez az út számunka a bringaszezon ünnepélyes megnyitója volt, úgyhogy tulajdonképpen helytáll a vörös szőnyeg kifejezés.
A jelenség szinte végig elkíséri a kerékpárost, akik ezért itt-ott leszállnak a bringáról, hogy fényképet készítsenek a nem mindennapi látványról. A piros pipacsokon túl néhol kék színű búzavirág, lila szarkaláb, valamint fehér kamilla teszi változatossá és még színpompásabbá az útszéleket, miközben minden zöld és mi egyre csak közeledünk a nagy kékséghez, ami mindvégig tök izgi…
Óriási a kontraszt a szürke aszfalt és a szivárvány minden színében pompázó táj között és ebben benne van minden. A szürke hétköznapok, avagy az ember által létrehozott bármi ami mesterséges, és a sokszínű természet, amely ember nélkül is teszi a dolgát, legfeljebb kevésbé szabályosan. Mégis egy ilyen úton elgondolkozol és belátod, hogy az emberiség csodákra képes…
Ahogy eljön a tavasz és a nyár, az ember kikívánkozik a természetbe a gyökereihez. Vidéken ma már ugyanaz a komfort elérhető, mint a városban, de minél komfortosabb otthont teremtesz meg magadnak, annál kevésbé lesz igényed kimozdulni. Ez azért baj, mert kizárod annak a lehetőségét, hogy ismerkedj, és új helyeket ismerj meg a világból.
Az autó sokat segít ebben, de autót az ember azért akar, hogy bizonyos értelemben függetlenné váljon és elérhetővé váljanak az álmai. Kérdés, hogy akkor miről álmodunk és megéri-e?!
Az új, városon kívüli kerékpárutak forgalomtól mentesek, biztonságosak és megadják az embernek azt a függetlenséget, amire vágyik. Egy bicikli karbantartása még akkor is csak a töredéke az autóénak, ha közösségi bringát használsz. Az autó a kényelemhez szoktat, de minél inkább a kényelemre alapozol mindent az otthonodban és az életedben, annál inkább leszoktatod magad a mozgásról. Biciklivel lelkiismeret-furdalás nélkül tekerhetsz gyönyörű, színes helyeken! Legyen a kikapcsolódásod kapkodás nélküli, bringázz ki a színekbe és lásd a szivárványt úgy a földön, ahogy az égen is!