Rántott sajt készítésekor mi trappistit szoktunk bepanírozni és úgy készítjük el, ahogy régen anyukám csinálta. Semmi hókuszpókusz, csak leegyszerűsítjük a dolgokat, ami több szempontból is előnyt jelent.
Az emberek szeretik a sajt, ahogy mi is. Ezért legyen szó pizzáról, melegszendvicsről, pogácsáról, vagy bármilyen más sajttal készülő ételről, a sajt mindig vastagon jó. Rántott sajt, vagy grill sajt esetében is többnyire ujjnyi vastag sajtszeleteket szoktak bepanírozni, de így nagyon hamar elfogy a sajt, főleg, ha közben falatozgat is belőle az ember…
Minden sajtban ott lapul egy lázadó darab, aki leválik a rendszertől és függetlenként éli le néhány másodperces életét. A sajtdarabok hite szerint a „Végtelen Lepcsesbe” vetve magukat egy új élet veszi kezdetét az örök világosság fényében. Ha tehát a sajtdarabok váratlanul a szádban kötnek ki, az ellen nem tehetsz semmit, mert a rocker sajtdarabok ezen hagyománya többezeréves múltra tekint vissza! :D)
Előfordul, hogy a rántott sajt fullasztóan tömény, szárazra sikerül. A borítóképen látható, vékonyra vágott rántott sajt soha nem fullasztó, ha pedig olajban sütöd ki őket, a panír lecsepegtetve is szaftos lesz.
Anyagi megfontolásból és mert így a legfinomabb, a rántott sajt nálunk mindig olyan vékony sajt szeletekből készül, mint amilyet a szendvicsünkre tennénk! A vékonyra vágott sajtok a panírt összefogják, de nem töltik ki. Így a rántott sajt tulajdonképpen egy levegővel töltött sajtos panír lesz, ami így leírva elég hülyén hangzik, pedig nagyon-nagyon isteni finom. Próbáld ki!