Sok olyan pillanat van, amit el akarunk kapni, meg akarunk örökíteni a kameránkkal. Ez nem mindig sikerül, ezért újrapróbálkozunk. Madarak esetében ez különösen nehéz…
Van, hogy órákat töltök el a kertben csak azért, hogy felvegyek egy pillanatot. A macskák, a madarak és a gyíkok állandó vendégei a kertnek, de jópáran vannak még, akik jönnek-mennek és intézik a napi teendőiket.
Négylábú barátainknak sokszor hatvan percet szentelünk már itt, a város zajától távoli külterületen. Lencsevégre kaptuk a házba beköltöző tücsköket, megitattuk a gyíkokat, részesei voltunk kismacskák születésének, számtalanszor érkeztek haza a macskák szájukban rágcsálóval, és a sor soha nem ér véget!
Pár perccel ezelőtt egy cinege család tanította a fiókáknak az élelemszerzést. A forrás Édenkertünk büszkesége, a „Varázs farönk” volt, amely minden nap frissen tört dióval várja kis szárnyas vendégeit a tőle pár méterre elhelyezett „kerti-tó” szomszédságában. (A kerti-tó egy elhasználódott fazék, amit beástunk a földbe.)
Szóval jött a cinege család, akiket nem lehet nem észrevenni, mert óriási lármát csapnak érkezésükkor. Így kommunikálják le egymás között, hogy hol a kaja és hogy van-e veszély a közelben. Megfigyeltük, hogy más és más viselkedése van egyik madárnak, mint a másiknak.
A farönk svédasztalánál járt már rozsdafarkú, veréb, szarka, zöldike, galamb, szajkó és még sokan mások, akiket diót csipegetni nem láttunk, mert ők átutazóban voltak. A cinegék is rendszeres vendégeink. Míg a verebek és a rozsdásfarkú bátran csipegetnek a rönkön, a cinege felkap egy darabot a dióból és elrepül vele. De ez a helyzet most más volt. Legalább hatan, vagy heten voltak és verebekkel egy időben érkeztek.
A cinege mama és papa bíztatására, a népes család megtöltötte az egymáshoz közel eső fák ágait: jutott belőlük az almafára, a barackfára, de még a szilvafára is. Eztán ágról-ágra röppentek, míg végül eljutottak a finom csemegéhez. A macskák eközben ügyet sem vetettek rájuk…
A cikkhez csatolt kép ma délelőtt készült. Alig, hogy feltörtem a mai adag diót, jöttek is egymás után az aprócska lények. A cinege családot sajnos nem tudtam felvenni. Annyira elragadott a pillanat élménye, hogy megfeledkeztem a kameráról. Van, hogy a pillanatot megélni fontosabb, mint elkészíteni a felvételt. Van, hogy megélni szebb, mint megörökíteni. Olyan jó érzés, amikor a természet befogad téged…
A felsorolt kis vendégeken kívül számos más madár is jár a kertben. Fecskék, rigók, harkályok, őszapók, fakopáncsok, billegetők, seregélyek, zöld küllők, stb. Van aki inni érkezik, van aki csak megpihen a fákon, esetleg élőben tolja a madár metált…